A leánybúcsú, mint program manapság egy önfeledt, szórakoztató este a csajokkal, ahol megünneplik legjobb barátnőjük eljegyzését, menyasszonnyá válását. Nem volt ez mindig így, sőt a kezdetekkor a leánybúcsú egyáltalán nem volt igazán szórakoztató esemény, tekintetbe véve, hogy a régi világban főképp a gazdagabb körökben, előre elrendelt volt a házasság, de lássuk milyen története van a régi korban a leányok búcsúztatásának.
A leánybúcsú nem a legénybúcsúval egy időben keletkezett. A történelem szerint az alapokat már az 1300-as években lerakták a későbbi lánybúcsúk kialakulásához, de mivel a régi időkben még szó sem volt a női egyenjogúságról, nem volt könnyű dolgot össznépi bulit szervezni. Csupán az 1890-es évek után, az I. Világháború környékén történt meg, hogy a nőknek is joguk lett különféle önálló programokhoz. Eközben legénybúcsúkat már a spártai katonák is tartottak – bár természetesen nem úgy, ahogy manapság szokás.
Manapság a leánybúcsú mint olyan kevésbé a családtól való elválás jelképe, hiszen legtöbb esetben a házasulandó felek már régóta külön élik életüket a családtól. Általában hosszú évek közös együttélése hozza el a jegyességet, melynek jól kifejező mondata: Lakva ismeri meg egymást az ember.
A régi időkben a pénz és a rag határozta meg a házasságot. A hajadonok feje felett köttetett az üzlet a családok között. Az ifjú arát egy teljesen idegen környezet várta, amikor hitvese családjához költözött. Azonban nem csak a családot, legtöbb esetben újdonsült férjét sem ismerte igazán. Az anyós, az após és a férj is parancsolgatott, házimunka pedig ha nem volt meglehetősen tehetős a család, szintén az új asszonyka feladata lett, ahogy a gyermekek nevelése is. Ezen dolgok ismeretében a leánybúcsú inkább leánysirató volt.
A menyasszony búcsút vett mindentől, ami addig biztonságot nyújtott a számára, hogy egy új életet kezdjen valakivel, akit még csak nem is ismert, rosszabb esetben soha nem szeretett.
Egy hagyományos, magyar lánybúcsún (lánysiratón) – hasonlóan a maihoz – a menyasszony legközelebbi női rokonai és barátai vettek részt, de az összejövetelt szigorúan a lányos háznál tartották. Ezeken az estéken együtt főztek iszogattak és beszélgettek. Az idősebbek megosztották a tudásukat, tapasztalatukat a fiatal feleségjelölttel, hogy minél felkészültebben vághasson neki a házas életnek. A jelen lévő lányok szimbolikusan „elsiratták” a menyasszony fiatal énjét, mivel úgy gondolták, az életük egy szakasza ezzel lezárul.
A lánybúcsúk sokat változtak az évek alatt, ma már nincsenek szigorúan betartandó szabályai. Ezeken a bulikon a lányok szabadon szórakozhatnak, táncolhatnak, ihatnak. A lányok általában a kellemesebb emlékekre törekszenek, nem az ünnepelt szívatása van a középpontban, mint a fiúknál. Elegáns éttermek, limuzinos városnézés, rúdtánc oktatás és természetesen néhány esetben a szexi férfi táncos szórakoztatja a társaságot. Egy jól megszervezett leánybúcsú örök emlék minden résztvevő számára és méltóképpen zárja le a hajadon éveket.
